Jelenleg a blog szünetel. Írásos tevékenyésemet a Bombagyár oldalán folytatom a továbbiakban, ott keressetek.

Áhhhhhhhh, ásítozom. Unatkozom. Nem történt egyetlen rendőrbotrány sem az elmúlt héten. Nincs is így semmi izgalmas dolog. Most biztosan mindenki törvényesen végzi a munkáját a kollégák közül. Az iróniát félretéve persze azért mindig vannak történések.

Itt vannak például a XII. kerületi illegális lakásfoglalók. Kilakoltatásuk híre nagy felháborodást keltett az ilyen-olyan jogi és mindenféle aktivisták körében. A helyzet már lassan kezd kicsit átfordulni bűnpártolás jellegűvé. Kicsit furának tartom egyes emberek hozzáállását. Hülyeségek kiabálása helyett miért nem veszi akkor magához őket, ha ennyire fájdalmas amikor a törvényeket érvényesítik?!

Aki nem tudná miről beszélek:
"Kiabálók harcolnának a rendőrökkel a lakásfoglalókért

Hangos kiabálással készültek azok az aktivisták, akik a várható kilakoltatás hírére odasereglettek a XII. kerületi Konkoly Thege utca 20. alá, ahová több hónapja költöztek be illegális lakásfoglalók. A kilakoltatás hétfő reggel elmaradt, és bár az egyébként üresen álló romos épületet rendben tartják a lakásfoglalók, valószínűleg csak pár napos haladékot kaptak.

"Kiabálni fogunk, hogy 'give peace a chance' (adj esélyt a békének)" - mondta az egyik fiatal aktivista arra a kérdésünkre, hogy mit csinálnak majd, ha megjelennek a kilakoltatók és az illegálisan elfoglalt XII. kerületi ház lakóinak menniük kell. A házhoz rengeteg olyan fiatal sereglett oda a várható kilakoltatás hírére, akik korábban maguk is részt vettek üresen álló házak elfoglalásában. "Komoly flash ez nekünk, hogy itt már nem csak az elvről van szó, hanem ezeknek az embereknek valódi létszükséglet ez a lakás" - mondta az egyik aktivista.

A XII. kerületi Konkoly Thege utcai házban jelenleg hárman laknak, nekik nincs hova menniük, ha kilakoltatják őket. A korábban üresen álló házba februárban költöztek be, azóta sokan jöttek-mentek, volt, amikor 11-en laktak ott. "Négy napig takarítottam, amikor beköltöztem" - mesélte a 29 éves Korszák Ilona, a ház egyik jelenlegi lakója. A lakáson valóban látszik, hogy igyekeznek rendben tartani, de az épület rossz állapotban van, nincsenek ablakok, nincs se gáz, se villany.

"Ha kilakoltatnak, megyünk tovább egy másik üresen álló házba, szállóra nem megyünk" - mondta a fiatal nő, aki arra hivatkozik, hogy szeretne együtt maradni az élettársával, ezt pedig szállón nem tudnák megoldani. Mindketten vállalnak időnként alkalmi munkákat, de annyit nem tudnak keresni, hogy albérletbe költözzenek. "Heti 20-25 ezer forintot keresek, az albérletben viszont előre kérnek több havi kauciót" - mondta Dudás Lajos, a ház másik lakója.

Vecsei Miklós, hajléktalanokkal foglalkozó miniszteri biztos szintén megjelent a háznál, az [origo]-nak elmondta, hogy ha ma nem is költöztetik ki az illegális lakásfoglalókat, hosszú távon ott biztosan nem maradhatnak. Vecsei segítséget ajánlott nekik abban, hogy hogyan tudnának támogatást kapni albérlet fenntartásához.

"Mivel önként nem tettek eleget a jegyzői határozatnak a házfoglalók, ezért a kiköltöztetéshez a rendőrség segítségét kéri a budapesti XII. kerületi önkormányzat" - közölte Váczi János kabinetfőnök hétfőn az MTI-vel. A közlemény szerint minden, az önkormányzat tulajdonában levő ingatlan a kerület vagyona, ezért elfogadhatatlannak tartják, hogy bárki erőszakosan elfoglalhassa az önkormányzati házakat, lakásokat és onnan többszöri kérés és felszólítás ellenére sem legyen hajlandó kiköltözni." (origo.hu)

A juj.hu-n olvasható és tökéletesen igaz. Ezért ide is bekerül:

"Kaptunk egy levelet valakitől, aki rendőr vagy annak családtagja - így határozta meg magát a szerző. Nagyon szép, nagyon jó levél ez, azért választottuk - a küldő engedélyével - bemutatásra, mert nem ítél, nem vádol, nem akarja távolról tudni, mi történt Zsanettel és az öt egyenruhással aznap éjjel. Egyszerűen csak elgondolkodott és gondolatait megosztotta velünk, amit köszönünk. A cikkben olvashatják a levél teljes szövegét. Nem rövidítettük, nem szerkesztettük: egyetlenegy bekezdést vettünk csak ki, azt, amely kicsit jobban meghatározta az író személyét. Nem szeretnénk őt kellemetlen helyzetbe hozni.

Sziasztok!

(...)

Kondorosi Ferenc Államtitkár Úr szavaira reagálva: Igenis zavart okoz több ezer fő távozása, mivel már most zavar van. Jelentős létszámhiány, sőt benzin korlátozás, km. Korlátozás, pénzhiányra hivatkozva. Valószínűleg, az alábbi problémákról Kondorosi Úr, a Minisztérium valamint Gyurcsány Úr, a Parlament nem is tud, mert fölfele a statisztikák kozmetikázva mennek, más képet festenek le, de az utcán más a helyzet.

Vannak falvak, ahol a 0 kilométert rendelték el az autóknak, a helyi vezetőt megfenyítik, mert túl sok km-et futott az autó. A járőrök, KMB-sek egyszerűen nem tudják végrehajtani a feladataikat, mert nem mehetnek az autók, mert olyannyira kicsi a létszám.

A létszámhiány olyan méreteket öltött, hogy a kevés járőri létszám miatt egyre inkább egyszerűen lehetetlenné válik több városban, hogy a rendőrök idejében a helyszínre érjenek, előfordul, hogy intézkedést kell félbeszakítaniuk, hogy a fontosabb esetre elinduljanak.

A rendőrök egyszerűen nem bíznak a felsővezetésben, mert nem a bűn megelőzés, nem a bűn felszámolása a cél, hanem a statisztikák és a pénzbeszerzés érdekében a még több birságolás, feljelentés vált fontossá.

Több ízben elrendelik – felsőbb utasításra – naponta többször a rokkant parkolók ellenőrzését, miközben egy-egy város fontosabb helyein gyakorlatilag nem látnak járőrt napokon, heteken keresztül. Ezt a rendőrök több esetben el is mondják az igazoltatott autósnak, hogy utasításra cselekszenek. Hiszen nem lehet egy időben, több helyen ott lenni.

Egyre több és több rendőr – a nyugdíjazáson kívül már a fiatalabbak is – gondolkodnak leszerelésen, eltávozáson, hiszen nincs jövő. A fizetés szinte minimálbér vagy kevéssel az fölött van, a túlórákat egyeltalán nem vagy csak ímmel – ámmal fizetik, a magánéletet a vezetők semmibe veszik, 1-2 nappal előtte szó szerint hasraütésre berendelik az állományt (holott ezt törvény tiltja), ekkor látványos tömeges akciókat szervezve, ami a vezetők szerint rendőri láthatóságot jelent. Közben a rendőrnek, mivel parancsot hajt végre, a magánélete tönkre is mehet, a hivatalos ügyeit el sem tudja intézni. Megszűnt az előre tervezhetőség, a szolgálati idő egyik napról a másikra változik.

Nincs fokozott jogi védelem, ami a rendőrt megilletné (természetesen jogszerű intézkedés során), és még a jogszerű intézkedés miatt is támadhatóvá válik a rendőr.

Az Ügyészségeket nem érdekli az ártatlanság vélelme, még alaptalan vádak esetén is őrizetbe veszik a rendőrt, meg sem várva a bizonyítást, míg az esetleges Hivatalos Személy elleni erőszak elkövetőit szinte azonnal szabadon bocsátják, és mára ugyanez a helyzet a Bíróságokkal is. Javaslom, az Ügyészségeknél és a Bíróságoknál is legyen tisztogatás, mert ezek nagyban hozzájárulnak a rendőröknek a rendőrségről, a jogról, a jogalkalmazásról alkotott képükhöz, jövőképükhöz, életükhöz.

A rendőröknél nincs jövőkép, nincs bizalom, egyre többen és többen távoznak, miközben a rendőrség gyakorlatilag tönkremegy. A vezetőket nem érdeklik a megélhetési és szolgálati körülmények hiszen nekik ilyen nics, ők jól élnek, és el vannak a fotelban.

Tessék csak megkérdezni az utcán szolgálatot teljesítő kisrendőröket, de ne csak Budapesten, hiszen ott szándékosan gerjesztik a létszámot, a jelenlétet, miközben vidéken néhány nagyvárosban és városban, községekben gyakorlatilag már rendőr sincs. Eltitkolni sem lehet, hiszen a rendőrnek is van családja, van magánélete. Hiszen ő is ember – mégha ezt fent nem is látják, ráadásul ezt az egyszerű állampolgár látja, sőt egy-egy intézkedés során érzi és átérzi.

Tessék csak megkérdezni őket, természetesen nevük, rendfokozatuk, beosztásuk, beosztási helyük, lakhelyük elhallgatása és titokban tartása mellett, mert ők is meg vannak félemlítve.

Minek is dolgozna egy ember gyakorlatilag úgy, hogy a munkavégzés feltételeit nem biztosítják, ha az ember nem tudja fizetni lakáshitelét, ha fizetése szinte már nincs is? Miért kockáztatná az életét, esetleg ha támadás éri, nincs kit segítségül hívni, és főleg nincs is mivel, hiszen a rádiótechnika is olyan, hogy még az ügyelettel sem tudja tartani a kapcsolatot?

Miért is vállalna gyermeket, miért vállalna családot? Otthon sem lenne, mert úgyis berendelik.

A szabadnapot figyelembe sem veszik, hisz a kis létszám miatt a szolgálatellátás már-már veszélybe került, és be kell menni. Előszeretettel alkalmazzák a „holnap” illetve a „holnapután be kell jönnöd” mondatokat.

 

Ezt sajnos, átszervezéssel, a rendőrök szigorúbb átvilágításával, ellenőrző szolgálatok létrehozásával lehetetlen megoldani, ma már a rendőrök egymás között arról beszélnek, hogy „legfeljebb leszerelek”. Hallani lehet az utcán… Egyszerűen a tényleges munkát, a tényleges szolgálatot akadályozzák.

A rendőrök szeretik a hivatásukat, de egyszerűen nem marad más megoldás, hiszen annak gyakorlásában akadályozzák őket. Miért is maradjon?

Egyetlen egy módszer lehetséges: A rendőrök ANYAGI, ERKÖLCSI megbecsülése. Jelenleg ilyen NINCS!

 

Sajnos, ez a rendőrség ma – Európában, Magyarországon, 2007-ben."

Vezetőink szerint sikeresen debütált a Tetra rendszer. Egy az interneten olvasható cikkben nagy megelégedettségüknek adnak hangot. Innen megtudható az is, hogy a kommunikációs rendszerünk korszerűsítését már vagy 15-20 éve tervezik. Hát rendesen megvárattak bennünket vele. További infókat nem idézek, elég ha erre a linkre klikkeltek és lehet is olvasni.

Saját tapasztalatom az a Tetrával kapcsolatban, hogy valóban biztosabb és sokkal jobb a hangminőség. A használata azonban a bonyolultságából eredően valamennyivel körülményesebb. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy személy szerint én semmilyen oktatást nem kaptam a rendeltetésszerű használatra vonatkozóan. Autodidakta módon illetve a társaimtól kérdezgetve jutottam el egy alapfokú használati szintre. A parancsnokomat és a közvetlen társaimat el tudom érni. Ez talán a legfontosabb.

Nektek hogyan vált be az új rendszer?

Üdvözlök minden kedves Police blog olvasót, aki a mai napon is vette a fáradtságot és ellátogatott oldalamra. A régi arcok és az újak felé is lenne egy hatalmas kérésem: amennyiben nem vesz benneteket túlságosan igénybe a dolog akkor szeretném, hogyha elküldenétek pár embernek a napló linkjét. Elég csak azoknak, akiket úgy gondoljátok, hogy érdekelnének ezek az írások. Jelenleg naponta 100-150 egyedi látogatóm van és ezt a számot szeretném valamennyire megnövelni. Bízom benne, hogy az újonnan ideérkezők is gyakorta visszatérnek majd. Ha valakinek segítségre lenne szüksége vagy bármilyen észrevétele, illetve megjegyzése lenne, akkor az e-mail címemen lehet velem felvenni a kapcsolatot: police[kukac]totalcar[pont]hu.

Most pedig Krisztián nevű kollégám keserédes levele következik, akit egy kárfelvételi eljárás során értek csalódások.

"Szia Police! Elmesélek egy történetet, amely az utóbbi hónapokban történt meg velem. Egy kis vidéki kapitányságon dolgozom közrendes járőrként. Tavaly november végén volt egy elfogásunk, melynek során egy dulakodást követően autótolvajt kaptam el. A kényszerités tartama alatt elszakadt a farmerom, a szolgálati alsóm és tönkrement a cipőm is. Az esetről kárfelvételi jegyzőkönyv készült. Ezt elküldték a megyei főkapitányságra. Ott egy háromfős bizottság megállapitotta, hogy a kár keletkezésének idején a farmer 60%-os a molinó pedig 80%-os állapotban volt ezért a kártérités mértéke is csak ezt a százalékot éri el. A cipőm a bizottság szerint pedig már a kár keletkezésekor szolgálatra alkalmatlan volt. Ezekkel a megállapitásokkal természetesen nem tudtam egyetérteni és ezért nem is irtam alá a határozatot. Szolgálati panasszal éltem, amelyet a helyi vezetőim is aláirtak, megyei szinten azonban elutasitották a kérésemet. Igy kénytelen voltam aláirni a korábbi határozatot, hogy legalább a farmer 60, illetve a molinó 80%-át kifizessék. A többit saját zsebből kell kipótolnom. Azt megértem, hogy valóban használt termékekről van szó, de ha nem tehetek ezekről a sérülésekről, akkor miért nekem kell hozzátennem a kártérités összegéhez? A főnökeim látva elkeseredésemet annyit mondtak, hogy a tavaly kapott ruhapénzemből vegyem meg az új cuccokat. Azt azonban hiába mondtam, hogy már ezt a felszerelést is abból vásároltam, mivel a korábbi elhasználódott. A ruhapénzből igy aztán nem is maradt semmi. A kár november végén ért, most pedig február eleje van. Pénzt azonban még nem láttam azóta sem. Elszomorit a dolog, hogy a munkám végzése során ért kár és ezt nekem nem honorálja senki, nem segitenek. Holott a kárfelvételi jegyzőkönyvön is szerepel, hogy engem felelősség nem terhel a kialakult helyzetért. Ez a szomorú helyzet és nem tudom még mennyien tapasztaltak ilyet, de nagyon kellemetlenül érint. Minden jót és további sok sikert a blogodhoz. Üdv: Krisztián"

Nektek van hasonló tapasztalatotok? Általános ez a tendencia vagy csak a levél írója járt ilyen szempontból pórul? Bennem az a nem mellékes kérdés merül még fel, hogy ilyen áron megéri-e a rendőrnek az eredményesség érdekében önmagát és felszerelését sem kímélő módon dolgoznia?

Más: Az index.hu munkatársa Tóta W. Árpád készített velem egy interjút az elmúlt napokban, amelyet ma reggeltől lehet olvasni blogján. Akit érdekelnek a válaszaim, klikkeljen.

Leírom az elmúlt napok tapasztalatait rendőri szempontból a Fideszes kordonbontó akciót követően. A múlt héten, pénteken jött a telefon közvetlen parancsnokomtól, hogy azonnal vonuljak be teljes bevetési felszerelésben a rendőrkapitányságra. Mivel a délelőtti eseményekkel tisztában voltam már a telefoncsörgéskor tudtam, hogy mire kell számítanom. A hívást követő fél óra múlva már autóban ültünk és megkülönböztető jelzéseinket használva siettünk az eligazítás helye felé. A hétvégére leszervezett és előre kifizetett programoknak lőttek. Hiába, a rendőr ne tervezzen békés családi életet, ha sok hülye van az országában. Most erre sokan azt mondanátok, hogy maradjak csöndben mert ezt én vállaltam. Nos egyrészről ez így akár igaz is lehet. Másrészről viszont az így keletkező túlóráimat senki nem fizeti ki, úgyhogy ezek a berendeléses alkalmak ingyen szolgálatok. (Ez nem általános, mert a Rebisznél tudtommal kifizetik, de nálunk nem.) (UPDATE: Mégis kifizetik! Végre valami jó hír.)

Miután megérkeztünk az eligazítás helyszínére mindenki lerendezte a kaki-pisi-kaja-cigi kört. Már aki hozott magával kaját. Én aznap kihagytam a reggelit és az ebédre már nem jutott időm, ezért rohadtul éhes voltam. Később derült csak ki, hogy este fél nyolckor kapunk kaját. Ez rendben meg is érkezett. Szóval eligazítás. Elmondták, hogy miért vagyunk már megint itt és közölték a részletes terveket. Felhívták a figyelmet a nem rendszeresített eszközök azonnali letevésére (vipera, sokkoló). Szerencsére ilyenek senkinél sem voltak, mindenki békével érkezett. Elmondtál, hogy a jelvényeinknek minden esetben jól látható helyen kint kell lenni az egyenruhán, még akkor is ha azon nincsen kialakítva arra hely. A jelvényen ugyanis van egy biztosítótű is, így azzal kellett rögzíteni. A jelvényt viszont azonnal le kell venni, ha a sisak felhelyezésére kapunk utasítást. A sisakon ugyanis van azonosító, amely betű és számkódból áll. A betű a századot jelenti, a szám pedig a századon belüli sorszámot. A sisakot névre kapjuk, tehát ez alapján minden rendőr beazonosítható. Arra ne kérjetek magyarázatot, hogy akiken azonosító nélküli sisak volt és nem volt jelvénye, azt hogyan lehet azonosítani. Nem tudom. A mi századunkban mindenkinek rendben voltak az ilyen dolgai. A jelvényt egyébként azért kell rejteni sisak felvétele esetén, mivel ez azt is jelenti, hogy kicsit "keményebb" vagy "akciódúsabb" helyre megyünk, vagy ilyen feladatot látunk el és akkor ne kelljen leesnie, leszakadnia feleslegesen a jelvénynek. Ilyen formában ennek az utasításnak még értelme is van.

Első alkalommal egy nyugisabb helyre mentünk, ahol csak egy intézményre kellett vigyázni. Hajnalig ácsorogtunk ott teljes felszerelésben és a járókelőkön kívül a kutya sem járt arra. Néhány kerékpáros szólt csak be a sok kordon láttán, de nem szóltunk vissza. A felháborodásukat maximálisan meg lehet érteni. Csupán azokat sajnáltam, akik minket köcsögöztek, pedig nem én állítottam oda azt a rengeteg kordont és nem is magamtól álltam ott egy fél napot étlen szomjan. Na ja, kaptunk azért kaját, de ez kimerült két szalámis szendvicsben, egy paprikában, fél liter ásványvízben egy 35g-os csokiban és egy almában. Nem is olyan rossz, igaz? Na de több napon keresztül ugyanezt enni... pfff. Persze kaptunk meleg kaját is szerencsére, de azt csak pihenőidőben.

Következő nap ismét egy intézményre vigyáztunk Ismét néma csend és hullaszag közepette. Ember nem járt arra, ahol mi pislogtunk a kordonok mögött. Emellett a járókelőket rendszeresen át is engedtük, had menjenek csak a dolgukra. Jött két árpádsávos zászlós fiatalember és el is akartak kerülni bennünket. Kérdésemre, hogy hova mennek a következő utcát jelölték meg. Mivel ahhoz a kordon miatt nagyot kellett volna kerülni, inkább átengedtem őket és mondtam, hogy siessenek. Arcukon a döbbenet és meglepődöttség volt látható, mivel szerintem inkább agresszív igazoltatásfélére vagy beszólásra számítottak. Az én toleranciaküszöböm azonban elég magas és képes vagyok azt is felfogni, hogy nem ő kettőjük miatt szopok ott már 2 napja. Így aztán mi okom is lett volna pattogni. Ezen a helyen az erősen szeles idő miatt sűrűbben váltottuk egymást, így már este elmehettünk készenlétbe. Nem kellett kint fagyoskodni. Rohadt hideg ám a kis szél is, ha órákat kell ácsorognod benne.

Rövid pihenés következett, végre tusolhattam is, ami nagyot dobott a közérzetemen. A harmadik napon végre elengedtek minket és visszatérhetett mindenki a családjához. Itthon megtudtam, hogy az előre kifizetett programok árát nem térítik vissza, így ez a hétvége nekem óriási anyagi bukást is jelentett az értelmetlen berendelés mellé. Az meg, hogy nem fizetik ki a túlórákat még egy nagyot dobott a hangulatomon.

 

Sajnálom azokat akik naponta több alkalommal is visszalátogatnak az oldalamra, hogy új bejegyzéseket találjanak. Sajnos magánéleti és munkahelyi feladatok illetve problémák miatt ismét kevés időm volt a blogírásra.

Eltöltöttem egy pár napot berendelésben is, köszönhetően egyes politikusok aktív kordonbontó munkásságának és az azt követő megmozdulásoknak. Az elkövetkezendő napokban azonban talán sikerülni fog pár új írást lehoznom. Kaptam egy elkeseredett levelet egy olyan kollégától, akit munka közben kár ért és a kárfelvételi eljárás körüli panaszait öntötte sorokba, hogy megossza veletek is. Valamint ismét érdekes tapasztalatokat szereztem a Kossuth téren és környékén.

Többen kérdezték e-mailben, hogy fent vagyok-e az iwiw-en, illetve rendelkezem e MSN címmel. Nos a válaszom: nem illetve igen. A minden bizonnyal NBH-s szerverekre nem volt kedvem feltenni a személyes adataimat. Az általam is megkapott körlevélnek szerintem van némi valóságalapja, elvégre elég nagy lehetőség ez a nemzetvédelmiseknek. Elképesztő mennyiségű naprakész információ található meg ott.

Most pedig nézzük meg a Moli által beküldött és intelligensen kitöltött 08-as szerűséget:

 

Shamen reagált elsőként emailben a legutóbbi „Negatív jövőkép" című bejegyzésre. Küldött néhány szemelvényt a Holdudvarról, amik még anno 2004-ben íródtak. Olvassuk el együtt őket.

"Egyszer volt egy Rendőrség, ami működött és találkozott a Jóléti Rendszerváltással, a Létbiztonsággal, a Jogbiztonsággal és a Közbiztonsággal és hosszasan "spórolós"-dit játszottak.

- Állam bácsi: Rendőrség spórolj meg 1 milliárdot!
- Rendőrség: Megspóroltam!
- Közvélemény: Nem veszélyezteti ez a Rendőrség működését?
- Rendőrség: Miért veszélyeztetné? A működésre van így is elég pénz, fizetjük a túlórát, nincs benzinfelhasználás megkötés.
- Állam bácsi: Rendőrség spórolj meg 500 millió forintot!
- Rendőrség: Megspóroltam!
- Közvélemény: Nem veszélyezteti ez a Rendőrség működését?
- Rendőrség: Miért veszélyeztetné? Így is nagyon jól tudunk dolgozni! Sőt! Ilyen jól még soha nem éreztük magunkat! Itt mindenki meg van elégedve a munkakörülményeivel, fizetésével. Kérem tisztelt barátaim! A mai magyar Rendőrségen öröm dolgozni!
- Állam bácsi: Rendőrség spórolj meg 1 milliárdot!
.........
......... 

És így játszottak hosszú-hosszú éveken át és talán még ma is játszadoznának ha el nem fogy a Rendőrség pénze. De mivel elfogyott így szegény Rendőrség kiesett a játékból!"

"2082. DECEMBER 23., valahol az EU-ban.

S lőn béke, megnyugvás.  Már évek óta elcsendesedtek a megszorító intézkedések miatti felhangok s a nyugalom, mint erős gránittömb szétzúzhatatlannak tűnik.  A csendet, csupán a rendőrségi szánhúzó kutyák vidám csaholása töri meg, ezzel jelezve az ellenőrzés közeledtét. A kapitányság bejárata előtt lobogó fáklyák fénye vidáman táncol a posztos fém páncélján, melyet az elkoptathatatlanság mementójaként visel. Katonásan köszönti a megfáradt vendéget, hisz az ellenőrzés idővel a "legjobb barát" megtisztelő címet érdemelte ki. Csupán aprócska, mindennapos esemény, hogy az időközben megérkező váltás a szolgálatra jelentkezéssel egy időben felölti a levetett páncélt.

A vendég türelmesen vár, majd megköszöni a fáklyát, s elsiet az ügyeletes commandante irodája felé. Belépését ajtó nem akadályozza, hisz oly egyszerű megoldást találtak a nyikorgó ajtóvas problémájára. A commandante vaksin hunyorog a faggyúgyertyák fényében s amint megismeri a belépőt örömmel üdvözli. Nagyrabecsülése jeléül azonnal hívatja a napost s napiparancsba adja: a vendég tiszteletére azonnal be kell fűteni az irodát. Néhány pillanat, s a vaskályhában felhangzik a lobogó tűz duruzsolása, miközben az égő trágya bódító illata tölti be a levegőt. A vendég érzi, ezt a nem mindennapi fogadtatást viszonoznia kell, s egy suta mozdulattal átadja jövetele célját. A commandante elcsukló szavakkal köszöni meg az ajándékot, s mint ifjú ünnepelt azonnal kipróbálja. Egy frissen fejt kőtáblához lép, s miközben az ajándék vésőt a táblához illeszti, szemét könny lepi el. Régi motoros Ő már, ily csekélységek nem akadályozzák abban, hogy jelentését néhány perc alatt bevésse. Egy kis aggodalom jelenik meg tekintetében, midőn helyesírási hibát vét, de igazi szakemberhez méltóan gyorsan korrigál.

A vendég elégedetten néz körül, s büszke tekintete megakad 1-1, a takarékosság nyomait viselő tárgyon. A falat díszítő fapuska, a kőtáblák halmaza, a mókuskerék által termelt energiával működi táskagramofon mind-mind azt jelképezi, most már jó úton jár mindenki. Az útról valami eszébe jut, s elnézést kérve elsiet a mellékelt helyiség felé. Midőn belép, egy kis gondolkozás után ráül a küblire, hisz ki tudja, lehet, hogy ma még nagydolgozni is fog. Rövidesen az elégedettségtől halk sóhajt hallatva feláll, s csupán apró szarkalábak jelennek meg szeme környékén, mikor látja, a lapulevelek nem elvágólag vannak elhelyezve. Azonban úgy érzi, ma engedékenyebbnek kell lennie, saját önnön kezeivel eligazgatja, s mint aki jól végezte dolgát csendesen távozik. Még bekukkant a commandantéhez, ki elégedetten szemléli művét, miközben a kőtáblát elfaxolja. A kicsiny róka ijedten tekintget, de a szánhúzó kutyák látványára szinte szárnyakat növeszt, s villámsebesen eltávolodik. A vendég szemét könny lepi el, s közös köszöntőben emlékeznek meg arról a néhány szűk esztendőről, mely egy emberöltővel korábban kezdődött, s amely az elmúlt évben már véget is ért."

"Coactus fecit : 2084

Korán kelve indultam a rendőrségre, hogy felvegyem a mai szolgálatot. No nem a munkakedv motivált. Legfőbb indok a sötétség volt. Így nagy eséllyel sikerül anélkül elérni az épületet, hogy emberrel találkoznék.

Sajnos nem volt szerencsém. Egy hajléktalanba botlottam a bérkaszárnya kapujában, aki felriadva először ugyan megijedt, de utána felismerve az egyenruha kilógó szélét, gyorsan észbe kapott és jól leköpdösött. Én jó rendőrhöz méltón, lehajtott fejjel csendesen zokogva tűrtem. Ezt követően esemény nélkül értem el a golyóálló üveggel borított csillogó Teve Palota melletti betonóvót.

Nagy a tömeg itt. Sokan itt is élnek, mert félnek kilépni az épületből. Az objektumon belül háborús állapotok uralkodnak. Áll a füst, penész szag és kosz. Állítólag az előző évezredben még takarító is volt alkalmazva a cégnél, de mára már a söprűnek is csak a nyele van. Mondhatni hála az égnek! Legalább van valami, amivel meg tudjuk magunkat többé-kevéssé védeni.

Szolgálati fegyvert már évek óta nem láttunk. Állítólag a mi érdekünkben. A statisztikák szerint igen sok volt az öngyilkosság, ezért bevonták őket. Beérkezésem után a szolgálati csapadéktól védő álcaköpenyt (humorosan KÖPP-enynek hívjuk) lemostam egy kis állott vízzel, ami a vödörben gyűlik, a tetőről csöpögve. Meghallgatjuk az eligazítást. Ma akció lesz. A csőcselék gyűlik tüntetni a szomszédos BM (Basznak Miránk) központ elé és az indulatok levezetésére ki kell vonulni.

Az eligazítás szerint előre kell a súlyosabb betegeket állni, így van esélyük, hogy a szervi bajaikat is gyógyítják majd a sürgősségin. Balszerencsémre nekem csak gyomorfekélyem van, ezért én középen leszek. Az gáz! Onnan a legnehezebb elfutni, ha elharapóznak az indulatok. Lényegében az akció a szokásos mederbe fog folyni. Kimegyünk - elvernek - szétfutunk - bejövünk.

Egy horpadt rohamsisakba dobáljuk a nevünk egy cédulán. Innen húzzák ki majd a balszerencsést, akit nyilvánosan szégyenítenek majd meg a tévében. Ő képviseli majd a rendőri túlkapást. Kicsit azért örülök a hajcihőnek. Így legalább megúszom a beszámolót a köpködő csövesről. Féltem kiderül, és nem tudok külsérelmi nyomot produkálni magamon, ergó a visszaütés gyanúja vetül rám.

Síri menet indul ki az ajtón, egyesek szipognak, másoknak csak a keze reszket. Pedig hozzá lehet állítólag szokni a dologhoz. Egy pillanatra felrémlik a Kovács2 képe előttem. Ő a mi titkos hősünk. Egy alkalommal vissza, mert ütni! Azóta csak a tévében láttuk egy ketrecben, amint épp a tömegnek adták át. Titokban gyertyát is gyújtunk érte.

Visszaértem. 1 halott 4 intenzíves, a többit nem számolják. Kár az öreg Béláért. Bár lehet jobban járt, mint ha az áttétes rákja viszi el. Bekapcsolom a barkácsolt rádiónkat. Éppen az eseményekről számolnak be a hírekben. Rendőri terrorral akarták a békés tüntetőket megfélemlíteni, de az állampolgárok kiálltak a jogaikért!

No igen. Az akció sikeres volt. A Tevéből jön egy piros telefon. Kérik a mai bűnbakot. A parancsnok bátorságot merítve körbenéz, majd kockáztat.

- Jelentem, Jakab Béla! Amint kimondja kiürül a tekintete, ajka megremeg, telefont szorító keze elfehéredik. Innen már nincs visszaút.
- Nem, nem tudom átküldeni. Életét vesztette az akcióban. - halk moraj kél. Valami nem stimmel.
- Értettem! Értettem! Kettőt? Értettem!

Leteszi a telefont. Fel sem néz, leszegett fejjel bandukol kifelé. A falon lévő félig vak tükörnél megáll, megigazítja magán az egyenruhát, felveszi a sapkáját, beigazítja, közben beszél.

- Srácok válasszatok ki két embert, aki átmegy bűnbaknak. Én kimegyek és szétoszlatom a tömeget. Kihúzza magát, és határozott léptekkel elindul.

Néma a csend. Soha nem hittük volna, hogy a parancsnok is feladhatja. Susmogás. Valami van a levegőbe. Reccsenés, ropogás. Mindenki odafordul. Egy kolléga szaggatja szét az utolsó előtti széket. Amint kint van az áhított faláb ő is az ajtó felé indul. Elszabadult a pokol. Asztalok és székek törnek ripityára, sapkák kerülnek helyükre. Újra indul a síri menet! De most a néma elszántság dominál.

Ma oszlani fog a tömeg!"

Nem kattantam be, hogy a két bejegyzéssel ezelőtti írásommal most homlokegyenest ellentéteset írjak. Csupán a Magyar Rendőrség múltján, jelenén és természetesen a jövőjén gondolkodtam el kicsit. A töprengés közben több alkalommal is csak feltételezéseim voltak bizonyos dolgokról, amelyek megmagyarázhatatlanok számomra.

Ha a rendőrségünk múltját vesszük és egészen az átkosig visszamegyünk akkor az emlékeinkben a félelemmel teli tisztelet jelenik meg. Abban az időben még az emberekben tiszteletet ébresztett az egyenruha látványa és az igazat megvallva tartottak is a csendőröktők, rendőröktől. Ez az állapot véleményem szerint annak köszönhető, hogy annak idején az elődeink jóval szélesebb jogkörrel rendelkeztek a törvények betartatását illetően. Ki ne tudna mesélni olyan nagyszülőktől vagy szülőktől hallott történetet, amikor egy rendőr valamiért abriktolta az embereket. A tolvajt, csalót, rablót jópár remek kis nyakleves kíséretében vitték a rendőrségre és hallgatták meg. Akkor még senki nem rendőrállamozott, hiszen nem is merték volna. A rendőröket megbecsülték, minden földi jóval ellátták. Egy megbecsült és elismerésre méltó szakmának tekintették a hivatást.

Az idő múlásával azonban sok minden megváltozott. Az embereknek jogaik vannak! Persze voltak eddig is most azonban egy kis módosítás történhetett, mert sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek a jogok a kötelességek elé kerültek. Holott ez nem így van. Történjen bármi jogos vagy jogtalan intézkedés az eljárás alá vont mindentől függetlenül azonnal a jogaira hivatkozva próbál kibújni mindenféle felelősségvállalás alól. Ezt tetézi még a folyamatos fenyegetőzés, ami az állampolgárok részéről érkezik irányunkba. Ha valaki elfogásra kerül és minden jogi alapunk is megvan ehhez, az elkövetőnk azonnal a családunk életével, lakóhelyünk felgyújtásával, állásunk elvesztésével és életünk veszélyeztetésével fenyegetőzik. Mindez roppant aranyos és nem is kell szívünkre venni, na de miért vagyok köteles eltűrni ezeket a szavakat és mondatokat?! Márpedig el kell tűrnöm, mert ha csak egy pofonnal is helyreigazítom az illetőt az már megtorlásnak számít és "jogosan" fog feljelenteni. Talán egy folyamatosan bekapcsolt diktafonnal kellene minden pillanatot rögzítenem a munkám során? Akkor meg személyiségi jogokat sértenék, nem igaz? Ördögi kör és nincs belőle kibúvó. A kezünk meg van kötve, bármennyire is közhelynek számít a szöveg. Ez a dolog sajnos így van. Köszönhetjük ezt a csodálatos EU-nak is, amely mellesleg január elsejével újabb csodálatos dolgokat szakított ránk, hogy áldja meg őket a jóisten.

Velem már történt olyan, hogy egy 100%-ig jog és szakszerű (kapitányunk is aláírta) elfogást követően pár hónappal az ügyészségre kaptam idézést, mint gyanúsított. A kihallgatáson derült ki, hogy kényszervallatást követtem el. Azonnal rabosítottak is egy folyosón, néhány bűnözőnek kinéző roma származású nagydarab ember között. "Nincs szabad iroda." Így hangzott a kifogás, amiért meg mertem kérdezni, hogy miért a folyosón kell ezt intézni. Aztán egyszer csak megérkezett a technikus is, aki hangosan kérdezte még mindig ugyanezen elemek között: "Ti vagytok a verekedő rendőrök, titeket rabosítalak, ugye?" A megaláztatások miatt panasszal éltem, amelyet a főügyészség csípőből elutasított. A parancsnokaimnak is jeleztem a dolgot, de csak annyit mondtak, hogy ne törődjek vele. Ilyenkor akkor kire vagy mire számítsak? Sem jogi, sem parancsnoki védelem nem állt mellettem, meglehetősen egyedül éreztem magam, holott becsülettel és odafigyeléssel végeztem a munkámat. (Az ügyet egyébként bűncselekmény hiányában megszüntették később.)

Szintén saját tapasztalat: a felszerelésünk silánysága miatt egy ember megsérült bilincselés közben. Ez a fostaliga orosz gyártányú eszköz egyszerűen elhajlott az elkövető kezén és egy elég mély sebet vágott a csuklójába, amelyet össze kellett varrni. Természetesen azonnal jogi útra szerette volna terelni a témát. Ebben az esetben hogyan védjem meg magam? Mivel fogom bizonyítani, hogy nem én szakítottam a kezére a karperecet? Sajnos ez nem is annyira rendkívüli eset. A rádióink lemerülnek rögtön a NiMH aksiknak köszönhetően, amik viszonylag rövid idő alatt tönkremennek a folyamatos rátöltés következtében. Az elemlámpáink hasonlóan aksiról mennek, amelyek Li Ionos mivoltuk ellenére sem bizonyultak strapabíróknak. Nem beszélve az izzóikról. A felsorolást napokig folytathatnám, de sok értelmét nem látom. A felszerelés beszerzésekor talán nem az üzleti oldalt kellene előtérbe helyezni, hanem a hatékonyságot és az alkalmasságot. Igen, ez valóban nem egy olcsó dolog, de végre hasznos lenne!

Igen kellemetlenül érint bennünket az a bánásmód, amellyel bizonyos vezetőink hozzánk állnak. Azt már megszokhattuk, hogy óvodásnak vagyunk tekintve és a megbecsülésünk is ezzel egyenértékű, de az embertelen magatartás is felütötte már a fejét néhány helyen. Erről azt hiszem most nem is nagyon írok többet, mert éppen vannak folyamatban lévő dolgok is a témában, amelyeknek érdemes lesz kivárni a végét mielőtt bármit mondanék. Ide tartozik még az állampolgárok magatartása a rendőrrel. Hivatalos eljárás során elképesztő, hogy mit meg nem engednek maguknak. A szóváltás manapság már mindennapos, de a tettleges becsületsértés (leköpés például) sem ritka jelenség. Kínlódni azonban nem érdemes az ilyen emberekkel, mert nincs aki mellénk álljon és megvédjen bennünket. Az emberek időnként képtelenek felfogni, hogy egy ilyen intézkedés során a rendőr nem magánember, hanem magát a rendőrséget képviseli és hivatalos személynek minősül. Az anyagi megbecsülésről már szinte szót sem merek ejteni. Ez a fogalom ugyanis ismeretlen a közrendőrök előtt. Az én fizetésem kis híján tízezer forinttal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Nem kamu, nem önsajnáltatás hanem bizonyítható tény. A fizetési szalagok és a bankszámlakivonataim visszaigazolják az állításomat.

Nem csoda hát, ha nem jósolok nagy jövőt a Magyar Rendőrségnek. A jó hírnév helyreállításához valami egészen elképesztő intézkedés sorozatot kellene produkálni. Ehhez egy hatalmas anyagi forrásra és egy olyan tökös vezetőre lenne szükség, aki a tettek mezejére lép és bátran állja a sarat. Olyan érzésem van, mintha a céget szándékosan bomlasztanák. Nem tudom milyen cél motiválja azokat, akik ezt művelik a Rendőrséggel. Azokat a kollégákat, akik pedig lépéseket terveznek és elvesztették már a hitüket, maximálisan meg tudom érteni. Ne féljetek megtenni, amire már régóta készültök, mert változás úgysem lesz. Pozitív irányba biztosan nem.

Dr. Garamvölgyi László r. ezredes rendőrségi szóvivőt, mint írót is megismerhettük az elmúlt években. Most nem akarok részletesen kitérni ilyen irányú munkásságára, mert akit érdekel az úgyis utánanéz ennek az interneten.

A szóvivő Úr azonban még szeptemberben publikált egy írást, amely azóta is fent van a Rendőrség hivatalos honlapján. Mivel itt a blogon az elmúlt ősz budapesti eseményei voltak a legnépszerűbb témák, ezért úgy gondoltam ti is szívesen olvasnátok ezt.

"A rendőr vére sohasem drága

Miért?
Amiért Magellán.
Mindenen keresztül.
Mert hitt egy
Nem létező földszorosban,
És megtalálta.

Ott állsz a téren... Agyad leghátsó rejtekében, fogod az elmúlt éjszakát, tudsz történésekről, lassan alvad a vér sebeiden, de igazán a lelked sajog. Még rakoncátlankodik vérnyomásod, a szíved is idióta módjára kalapál, lassan, nagyon lassan eszmélsz, de csak úgy teszel, mintha értenéd. Előtted, akár egy digitális animáció, peregnek-vibrálnak a képek, fáradtan legyintesz; ugyan ilyesmi, csak gagyi akciófilmekben szokás. De nem! Mert, dobhártyád még most is szaggat, igen jól emlékszel, süvít feléd a vasbeton, záporoznak az utcakövek, vérző fejű társaidat mented, majd megint az első vonalban vagy, ütnek-vernek, még bírod, de csak jönnek, csak jönnek a vadak. Skizofrén a helyzet, mert mindeközben eszedbe villan: "Vérszagra gyűl az éji vad". Aranyos. Te nem érted, nem értheted, honnan és miért ez a vicsorgó gyűlölet, bár érzed; vadállatok marcangolják húsodat. Inni akarnak véredből, már-már rítustáncot járnak feletted, viszont még lélegzel, és nem adod olcsón hitvány bőrödet. Parancsnokod dől ki mellőled, fejen találta egy fránya bazalt, - hisz' tudjuk jól ő a hibás -, bár főnököd is az, nem volt rajta sisak. Nem volt sisakja! Helyettese, rögvest oda áll, mert mindig van, aki helyünkre lépjen, és a reménytelen kézitusa, vállvetve folytatódik, a bestiák nem fogynak, a csata zajlik, az idők végezetéig. Még reménykedsz, hogy jön a felmentő sereg, talán érkezik segítség, ám az idő múlásával, mint minden, ez az illúzió is szertefoszlik.

Nem, most nem gondolsz a halálra, életösztönöd, mint valami csoda elixír, újabb és újabb erőt ad, kizárt, hogy a bitangok győzzenek, ripityára zúzott pajzsod tenyérnyi darabkájával véded magad, csak a mozdulat suta, hiszen három ujjad eltörött. Szakad rólad a víz, az adrenalin az egekben, langyos folyadék önti el szád, olyasmit érzel, mint suttyó korodban, a grundon, amikor a tinédzser ágaskodás, valami fehérnép miatt egymásnak ugrasztott benneteket. Vér ez a javából, a Te véred csordogál, előbb csak tétován, mintha mindegy lenne, végül felülkerekedik a biológia (no és az erőszak!), s aztán izzadságoddal vegyülve patakzik arcodon. Mellőled velőtrázó sikoly hallatszik, társad kapták telibe, fejéből nagy ívben spriccel a vörös folyadék, nem számít van bőven, a rendőr vére különben sem drága.

Hirtelen rádöbbensz; legyezget a halál, de sebaj, amíg nem jön a mindent elsöprő maflás, addig nincs gond, még félre tudod ütni göcsörtös-gonosz kezét, még dobog benned a rendőr szív, mert az nem lehet, hogy a szörnyeteg győzedelmeskedjen, hogy értelmetlenül ontsad véredet. De Te csak magadra számíthatsz és társaidra, akik ugyanezt gondolják, tehát gyengeséged fikarcnyi jelét sem adhatod, legfeljebb az életed.

Tudod, a közkatonák sorsáról izolált körülmények között, rendszerint bársonyszékekben és légkondis helyiségekben döntenek. Tudod, a homo police tűr, lemond, megalázkodik s ha kell odadobja életét is. Tudod, mert közkatona vagy. Tudod, ebben benne van múltad, jelened és atomjaira széthullott jövőd. De menetelsz, mert egyszer olvastál valamit Magellánról..."